Szimulátoros információk kezdőknek

Saját készítésű és költséghatékony cockpit otthon vagy irodában

A szimulátorozás élvezhetőségéhez hozzátartozik az is, hogy “autóban érezzük” magunkat. Ez persze néha túlzásnak tűnhet, de legalább törekedhetünk hasonlóra. Ami gond szokott lenni és erősen zavarhatja a versenyzési élményt, az általában használt irodai forgószékek. Az autóülés nem forog, nem gurul odébb! Miután meguntam az ezzel bajlódást, vettem egy VW Passat ülést, ami állítható magasságban is, dönthető, 15 centit csúszik előre-hátra és van deréktámasza is (ez utóbbit megfejeltem még egy Jysk-ben vett extra deréktámasszal). Összetákoltam alá egy megfelelő magasságú fadobozt maradék bútorlapokból, így az ülést ugyanúgy tudom előre-hátra húzni és dönteni, mint egy igazi autóban. Mellesleg sokkal kényelmesebb is, mint az irodai székek.

20171209-irodai-cockpit (1).jpg
20171209-irodai-cockpit (10).jpg
20171209-irodai-cockpit (11).jpg
20171209-irodai-cockpit (12).jpg
20171209-irodai-cockpit (2).jpg
20171209-irodai-cockpit (3).jpg
20171209-irodai-cockpit (4).jpg
20171209-irodai-cockpit (5).jpg
20171209-irodai-cockpit (6).jpg
20171209-irodai-cockpit (7).jpg
20171209-irodai-cockpit (8).jpg
20171209-irodai-cockpit (9).jpg

Truszmaster T300 rögzítés – A gyári kormányrögzítés egy csvaros megoldása nem működött, ezért a kormányt egy 80×20 cm méretű, 18mm vastag mondhatni szabvány polcra csavaroztam. Azt pedig 4 csavar segítségével pillanatok alatt tudom mozdíthatatlanul stabilra rögzíteni az asztallapba beszerelt tőanyáknak köszönhetően. A Kísérleti jelleggel először asztalos gyorsrögzítővel fixáltam a kormányt tartó polclapot az asztalhoz, az is tökéletes volt. Kicsit hülyén néz ki, de nem kell az asztalt megfúrkálni hozzá.

A következő megoldandó probléma a pedálokkal volt, egyszerűen alacsonyan voltak, mintha egy busz vagy teherautó sofőr ülőhelyzetében kellett volna vezetnem. A pedálokat megemelni persze lehet könyvekkel is, de én szerettem volna egy kicsit még dönteni is rajtuk, hogy kevésbé kelljen “spiccelnem” tövig lenyomott pedálok esetében. Újabb bútorlapok kerültek elő és egy 45×45 mm kaliberű fenyőléc, ami a magasításhoz is adta az alapot (kettőt egymáshoz csavarozva két 9 cm magas talpat hoztam velük létre), illetve a pedálok megdöntését is, valamint tőanya csavarok segítségével oldottam meg.  Ily módon valamennyire tudom állítani a pedálok dőlésszögét is. Az egész meg nem került túlzottan sokba, csak némi barkácsolásba.

A H-váltó is elég közel helyezhető így a kormány mellé, nem kell nagy mozdulat a kormánytól a váltókarhoz nyúlásig. Én mondjuk nemigen használom, inkább a kormányon lévő váltófüleket használom, de nem kell elvetni a botváltós autózás lehetőségét sem. Összességében viszonylag élethűen autós érzést és üléspozíciót ad ez a sufnituning cockpit, elsőre egész biztosan megfelel és pillanatok alatt alakítható oda-vissza az iroda és a versenyzés környezete. Ha még nem vagy benne biztos, hogy hosszú évekig szimulátorozással fogod tölteni szabad óráidat, akkor egy hasonló megoldás praktikus és költséghatékony lehet. Összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, mint a mezei tárgyalószék, amit először használtam és annak a háta nem csak, hogy alacsony volt (a hátam közepéig ért csak), de még hátra is hajlott idővel…
Ja, és a naptár. Ez alapvető tartozék nálam, hogy tudjam, mikor mire készüljek! 🙂